Mára is egy mesés terepfutás jutott Szilvásról. Csak a hangulatom...sssszz...
Viszont panorámáztunk, láttunk kidőlt fákat, törpe sárkányokat (na jó, két foltos szalamandrát), szivárványt, párán áttörő fénysugarakat, mesét, csodát. Táncoltam, boldogan tobzódtam az esőben, abban a pár percben nagyon éltem. Végül kimerülésig, majdnem rosszkedvem fogytáig vágtattam a lejtőkön. Szerelmes vagyok az életbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése