05.31 Kihívás Napja

Ahogy tavaly, úgy az idén is elvállaltam, hogy a rúddal kint leszek a stadionban ebből az alkalomból. Abból a szempontból sikeres napot zártam, hogy a kislányok nagyon élvezték a játékot és én sem éreztem túl rosszul magam. Egyre több a visszajáróm, ez öröm. Kicsit kevesebb türelmem volt hozzájuk, mint szerettem volna, de mit lehet tenni??!
Köszönöm azoknak a felnőtteknek, akik tartották bennem a lelket egész nap a társaságukkal, mert nagyon nagy szükségem volt rá.
Véradásról elküldtek, újra a fránya alacsony hemoglobin (112-118). Szerencsére csak egy hónap eltiltás.
Este pedig adtam a földi örömöknek az év első szalonnasütésével.

05.30 Csodák a Bükkben

Épphogy túljutottam egy elátkozott munkahelyi napon zsongó fejjel, szétdúlt idegrendszerrel, indultunk terepfutni, Peti, Gábor és én. Jó kis kört mentünk: Szilvásvárad-Katonasírok-Őrkő-Tarkő-Istállóskő-Szalajka-Szilvásvárad. Felért egy hibernálással.

05.29 ellébecolt m-nap

Felkeltem, nem találtam a helyem. Készültem futni. Nem mentem. Készültem terembe is, bár magam sem gondoltam túl komolyan. Oda sem mentem. A rúdra tudtam, hogy muszáj lesz felkapaszkodnom, mert három hónapja nem jártam rajta és elvállaltam, hogy szerdán a Kihívás Napján kint leszek vele. Muszáj volt legalább az alapokat átnéznem.

05.28 Kékesi Terepfutás

Már alig vártam a hét végét. Még dög fáradt vagyok a Balatontól, miközben azt látom, hogy a többi egyénis már félmaratonokat fut, javában edz...lehet, hogy ezt teszi az alapos felkészülés.
Én meg csak egy öt kilométeres versenykére mertem nevezni, fel a Kékesre terepen.
De kezdem az elején. A népes kompániából csak ketten vállaltuk ezt a megmérettetést Gáborral, mindenki más az előző napi Kékes Csúcsfutást pihente ki.

05.27

Dögfáradt kínlódás otthon, majd melóban. Mint aki ezer éves! Szurkoltam a csúcsfutóknak a gépem előtt, sporttevékenységnek tessék ezt betudni! Más nem történt, de már alig vártam a "hétvégét". A termes bohóckodástól van egy kis izomlázam, de az bőven belefér.

05.26 Első nap a teremben...

...marha sok idő után. Kicsit az visszhangzott a fejemben edzés közben: "Ez a hely többé már nem az otthonom". Persze sose volt az, de volt időszak, mikor nagyon sok időt ott töltöttem és nagyon szerettem. Mostanra valahogy megváltozott a hely hangulata. De azért marha jó kis hirtelen halált raktam össze magamnak:

05.25 még fáj

...itt is, ott is. Szóval akartam ma menni futni, de nem mentem, mert találtam egy jó kifogást, hogy miért nem. Mert sérülten nem futunk!
De azért alakul-alakul, azt hiszem.
Írtam Istvánnak, a korábbi edzőtermi edzőmnek, hogy mennék vissza a kezei alá, gyenge vagyok mint egy kismacska és a Spartan Racek a nyakamon. Börpiket kell csinálnom! Sokezer börpit!
Csak előbb kialudnám magam...ehelyett munka.

05.24 miniregeneráló

Ma futottam 3,3km-t. Hihhetetlen táv! És még nem vagyok gyógyult, mindenfelé fáj. Viszont megnyugodhattam, nem maradtam úgy, 7 km/h-s sebességen. 6 perces alatti ezrekkel hasítottam mind a 3300 méteren.

2017.05.19-21 Ultrabalaton egyéniben

Mivel felkészülésképpen beszámolókat olvasgattam heteken át, ezért tudom, így kell kezdeni: Ha nem vagy rá kíváncsi, ugorj egyből az Ultrabalatonos részhez, de én fontosnak érzem, hogy elmondjam, miért és hogyan kerültem szombat hajnali öt órakor a karámban tülekedő népek közé, rajtra várva.
Ja és pont mivel felkészülésként beszámolókat olvasgattam, ezért írok. Mert hátha valaki örül még majd neki, amikor felkészül az elsőre. Nekem sokat adtak technikailag is, mentálisan még inkább.